Lehalkul a táj.
Előttem az út szenderül.
És a csendje úgy rám terül
mint szenderedő gyermekre
a zsongó esti mese.
Alig pár csillag.
Némán fahéj, ánizs leng.
És gömbölyödő tested
kicsiny kis kupaca
bennem haza-hazajár.
Hát csak aludj!
Szendergő Kis Bogár!
Kisimult békék
belső csöndje vár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése