(V)Á/Agyunk
Hanyatló homályban
duplamatracos ágy.
Téged is szólít
a kiskiflis vágy?
Árny, mely
lágy
szárnyként
betakar,
s oly
s oly
hirtelen
érkezve
érkezve
mindenen
átkavar.
De tudom,
De tudom,
hogy nem zavar,
ha csak 20 centi marad.
Lelóg a kéz, a haj, a láb
inkább behajlok alád.
De ne légy
lepedő, gumis,
mely egy
sarkon majd
leugrik úgyis.
Áttetsző
vászon, selyem,
kevert,
viszkóz vagy len.
Rámhullva keresem
magamat
tebenned.
Gyűrődésben reked
így minden magány.
S tovaszáll belőlem
a csupa talány.
Kérdés csak egy:
mégis mire megy,
ha lepedő simított,
újra makulátlan.
Kispárnát, nagyot
gyűrhetem bátran
letúrom úgyis.
S hagyom,
te légy a
paplan,
s a
vágyam
mert „ahol én
fekszem
az az ágyad.”

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése