2014. február 15., szombat

Évszakok

Szarkazmussal
megszurkáló
nyári tajték.
Árkok mélyén
meglapulva
lenyűgöztél.

Lant alakú,
lankadt karú
ködös ősz.
Szív a szívben
homályosan
elidőz.

Bársony fényű,
fahéj ízű
csillag-tél.
Kisjézussal
bennem újra
születtél.

Beborít még
gyöngyös vízcsepp,
harmat-ágy.
Szárba szökkent
tavasz- illat
vigyáz rám.



Nincsenek megjegyzések: