Értsd meg, hogy talán
nincs is meg a halál.
Útközben valahol elakadt,
mert mikor ránk nézett,
elcsodálkozta magát.
Értsd meg, hogy talán,
ha bőröd a bőrömön talál,
akkor csomagolsz be
magadba úgy igazán.
Így leszek az ajándék
a napok karácsonyán.
Értsd meg, hogy talán,
nem is ott a varázs,
ahol először gondoltuk.
Mikor az ég
felöltözik,
s az utca elsírja
magát,
engem akkor is ott találsz.
Értsd meg, hogy talán
az a néma nyiszogás,
azok vagyunk igazán.
Dolgozik a gyomor,
nyekken a szív,
s minden ízület.
Kontroll és lendület
végre ritmusra talál.
Befelé izzad a vér,
s minden cseppem
benned hazajár.
Érts meg hogy talán
reménytől reszketve vár
millió lelketlen anyag.
Víz, hamu, kő és faág…
Ez a végső
összefonódás.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése