A tó - Vihar előtt

4. rész

A következő napok mámoros szárnyalásban teltek. Ilka szépsége, - ha lehet - még ragyogóbb lett. Kislányos báját egyre több színnel gazdagította ez az új, mindent elsöprő szerelem. Duzzadó érzései minden aggodalmát elaltatták. Szinte képtelen volt józanul követni az idő múlását, és figyelembe venni a természet évmilliók alatt begyakorolt törvényeit.  Ilka majdnem minden étkezésről elkésett, álmodozva csak azokat a pillanatokat leste, amikor Andrással lehet. Szabad óráiban pedig Zebulon hátán barangolta be a vidéket, amelyet még soha ilyen szépnek és ragyogónak nem látott.

András elbűvölve szívta magába az Ilkából áradó különleges varázst. Örömét lelte abban, hogy Ilkát ilyen boldognak látja, és ő is az volt. Talán sosem ragadta el így senki, mint ez az ösztönösen természetes lány, aki nem akart más lenni, nem akart senkinek megfelelni, csak őszintén, minden póz nélkül tündökölt. András ahhoz sem volt hozzászokva, hogy valaki – anélkül, hogy számolna a következményekkel - minden érzését szavaival és tetteivel nyíltan felvállalja. Férfiként - már természeténél fogva is - több józansággal volt megáldva, és lassanként azon kapta magát, hogy időnként megválaszolhatatlan kérdések kúsznak a fejébe és húzzák lefelé: vajon az a szenvedély, ami Ilkában lobog, nem éget e föl mindent, amihez ő korábban olyan nagyon ragaszkodott? S bár minden Ilkával töltött pillanat a boldogság teljességét nyújtotta mindkettejük számára, Andrásba egyre alattomosabban bekúszott valami megmagyarázhatatlan félelem. Ilkának nem csak azért nem beszélt erről, mert nem akarta őt megijeszteni, vagy attól félt, hogy úgysem értené meg, hanem mert az együttléteik során ez a félelem egyszeriben elpárolgott, jelentéktelenné vált.  Nem is értette, hogy magányos óráiban miért erősödik fel ennyire. Ilka persze nem is sejtette, hogy András esetleges későbbi távolléte éppen ezért majd milyen veszélyt fog jelenteni számára. Egyelőre mindketten a pillanatok bűvöletében éltek.

Két hét telt el így mámoros boldogságban. Szerelmük nyilvánvaló lett mindenki számára, bár hogy ez milyen mélységű és milyen következményekkel fog járni, azt senki sem sejthette előre. Ilka szüleinek ez a helyzet nem kis fejtörést okozott, hiszen lányukat már odaígérték a régóta ismert és kedvelt Tamásnak.

Az íratlan szabályok szerint a jegyesség felbontása ilyen közel a kitűzött időponthoz semmiképpen sem ildomos, de Ilka szülei mégis hajlottak erre a megoldásra. No nem azért, mert olyan szabad szellemben kívánták lányukat nevelni. Sokkal inkább kimondatlanul is ott lebegett a szemük előtt az a bizonyos nagynéni, majd 17 évvel korábbi szerelemtől ragyogó arca, és Ilka ebben az állapotában egyre jobban hasonlított az akkori Ilonára. Az adott helyzetben a jegyesség felbontása minden kellemetlenségével együtt is a kisebbik rossznak látszott Ilka esetleges szökéséhez képest. Bár erről a szülők – talán babonából - sohasem beszéltek.

Ilka édesapja maga vállalta a hálátlan feladatot, hogy Tamást és szüleit tájékoztassa a váratlan döntésről, és nem teljesen felfedve az igazságot arra hivatkozott, hogy Ilka még éretlen és érzései Tamás iránt nem megalapozottak. Andrással pedig megállapodtak abban, hogy a tisztesség kedvéért még egy évet várnak Ilkával az esküvőig. Nem mellesleg András ettől megnyugodott, félelmei is alábbhagytak, s bár tudta, hogy Ilka számára olyan kincs, amelyet sosem szeretne elveszíteni, mégis arra gondolt, hogy még legalább egy évig élvezheti a korábbi megszokott életét. Ilka bár tudott a különböző megállapodásokról, mégis jelen állapotában képtelen volt a valóságot megfelelően érzékelni.

András először két hét után utazott el. Szükségszerűen ügyeinek intézésére és hát nem utolsósorban arra a bizonyos - édesanyja gyengélkedése miatt elhalasztott – rokonlátogatásra is el kellett mennie.  Ilka nehezen viselte András távollétét, de tökéletesen elfoglalta magát és erősen igyekezett, hogy az önmagát is meglepő belső lázongását egy kicsit uralni tudja.  Azt érezte, hogy bensője olyan, mint egy kis korsó, amely állandóan megtelik érzelemmel, s menthetetlenül túlcsordul. Ami ezután történt, s amilyen következményeket később ez magával vont, arra senki sem számított, és  Ilka volt a legkevésbé felkészülve rá.

folyt. köv.