A változás - tán - az egyetlen , mi állandó.... Az öröknek hitt érzéseket nem csak az idő töri meg, s lepi be fájdalmat távol tartó folyamatosan vastagodó porral, hanem időnként a bennünk felbukkanó váratlan átalakulás is mozdít...
Metamorfózis
Tegnap egy pirostetős házat
rajzoltam az aszfaltra.
Behunytam a szemem
és beléptem az ajtón.
A szél csapkodta az
ablaktáblákat,
a kandallón egy macska
dorombolt.
A kertből hirtelen
száz virág
szökött a hajamba.
Bókoltak nekem
s a szívembe búgták illatuk.
Az illatuk.
Aztán a szemembe
költözött egy jégvirág.
Én csak álltam
egymagam,
de megöl(lel)tek s megfogták a kezem.
Indulok haza, de
a kezem nem eresztik,
a virágillat velem száll,
s holnaptól én vagyok a
jégvirág.
A jégvirág.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése