Nézd, ott fent a
vadludak hátán
Nils Holgerson nyomába eredve
hátradőlve henyél,
bámulja a napot.
De te csak hasalj le a sárba
és nézd meg, mi lapul
a tócsa legmélyén!
Nézd, ott bent
abban az apró hasadékban
ott gubbaszt a szívem.
Rákucorodik egy apró kavicsra,
dúdol és hunyorog.
Azt lesi, hogy mikor
feledkezhetne meg végre magáról.
De te csak guggolj le
és nézd meg, mi lapul
a tócsa legmélyén!
Nézd, ott fent
azon a vékony ágon
ott gunnyad a szívem.
Összefonja kezét a
mellén
és úgy hintálja magát.
Unalmában fűszálat rágcsál
és virágszirmokat köpdös.
De te csak térdelj le
és nézd meg, mi lapul
a tócsa legmélyén!
Nézd, ott a jéghártyák ráncai alatt
ott didereg a szívem.
Fázik, reszket.
Összedörzsöli viasszerű tenyerét,
és lélegzetvisszafojtva vár.
Csak vár…., hogy végre
kuporodj le a sárba
és egy vékonyka ággal
szakítsd át a jégbőrt,
S találd meg
a tócsa legmélyén!
