A tócsa legmélyén

Nézd, ott fent a  vadludak hátán

Nils Holgerson nyomába eredve

hátradőlve henyél,

bámulja  a napot.

De te csak hasalj le a sárba

és nézd meg, mi lapul

a tócsa legmélyén!

Nézd, ott bent

abban az apró hasadékban

ott gubbaszt a szívem.

Rákucorodik egy apró kavicsra,

dúdol és hunyorog.

Azt lesi, hogy mikor

feledkezhetne meg végre magáról.

De te csak guggolj le

és nézd meg, mi lapul

a tócsa legmélyén!

Nézd, ott fent

azon a vékony ágon

ott gunnyad a szívem.

Összefonja kezét a  mellén

és úgy hintálja magát.

Unalmában fűszálat rágcsál

és virágszirmokat köpdös.

De te csak térdelj le

és nézd meg, mi lapul

a tócsa legmélyén!

Nézd, ott a jéghártyák ráncai alatt  

ott didereg a szívem.

Fázik, reszket.

Összedörzsöli viasszerű tenyerét,  

és lélegzetvisszafojtva vár.

Csak vár…., hogy végre

kuporodj le a sárba

és egy vékonyka ággal

szakítsd át a  jégbőrt,

S találd meg  

a tócsa legmélyén!