Halkan tedd be az ajtót magad mögött!
Csendesen, de ne tétovázz!
Én eltévedtem magamban.
Az idő kerek, csak gurul tovább.
Ezüst lampionok megannyi tükrében
elvesztem már réges-rég.
Közeledem vagy távolodom?
Valamerre úgy indulnék!
Van olyan szó, mely hangosan
és halkan is ugyanúgy fáj.
Míg fejem fölött az ingaóra
kíméletlenül csak körbejár.
Az idő mehet. Én maradok.
Nem mozdulok, hogy visszatalálj,
mint az elűzött, kivert kutya
kinek minden gondolata hazajár.
Nevedet se mondhatom ki!
Csak ölelj magadhoz csendesen!
Feléd hanyatlom újra
s megint,
találj vissza hozzám Istenem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése