Az egész borzasztóan gyorsan történt:
Egy furcsa formájú felhő
teljesen
kitakarta a napot
és - talán a fények miatt -
az arcod egészen különös kifejezést kapott.
Nem tudom, hogy akartam -e látni azt,
ami akkor belőled kibukkant.
Te voltál és mégsem te.
Úgy éreztem, hogy legalább tíz évünk
egy szempillantás alatt elillant.
Kezdhetnénk tiszta lappal
- győzködtem egyre
csak magam.
De a téves állítások
inverzei
mégsem adták ki az igazat.
És akkor rá kellett jönnöm,
hogy a régi ellentéte nem az új.
Amit szeretek benned és amit nem
az egymáshoz sosem idomul.
A nap, a felhő, a szín és a fények
ki tudja, hogy akkor veled voltak vagy velem.
De bármennyi formát rajzolunk is magunk körül,
én csak a legbelső magot
keresem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése