Ez itt bent az én
világom.
El is rendezgetem magam.
Téged hova kéne tenni,
hogy otthon érezzem magam?
A hangod majd kintről behajol,
s a könyvek összevisszasága közt
szavak gomolyognak és érintenek,
mikor te vársz az
ajtó mögött.
Az ablakon esténkén ott
lesz a kép,
amint a nap lassan legurul a dombról.
Te a fotelben ülve mosolyogsz, nézel
s öledben a macska
dorombol.
Félelmetes, ahogy méregetlek
mint egy bizonytalanul kötődő gyerek.
Az ágyunk fölött akkor is ott a kereszt
s én az imák árnyékában
térdelek.
Mondd, hogy tud beléd férni ennyi jóság?
Hogyan tudod fékezni az álmomat?
S míg szemedből az odaadás kiinteget,
magadba vonzod varázsomat.
Ezért mosolyog a szem, a száj
Férfierőd apró jelei…
S a megkomponált
diszharmóniát
így oldják fel
lüktető sejtjeim.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése