Elrugaszkodom

Asszem inkább elrugaszkodom.

És olyan nagyot fogok ugrani,

hogy elhagyom az óvodás jelemet.

Boríték volt.

Szerintem egy lányhoz nem illik.

Aztán még jobban kinövöm magam,

vagyis épphogy kisebb leszek.

És nem  leszek  első a tornasorban.

A hegedűmet is elrepítem,
pedig végre kinőttem
azt a  rettenetes nyikorgást.

Járdányi, Schradik és Acolay.

Mindig is inkább fuvolista akartam lenni.

És végre kihajtott  belőlem is

legalább egy frappáns válasz.

Csak …hogy ne legyek jelentéktelen

mint a  tüdőmből kiáramló levegő.

Szinte hihetetlen, de egyszer még

a szép is felütötte a fejét bennem.

Sokáig rá sem jöttem.

Úgy ólálkodott és vágyakozott 

mint valami kidobott szerető.

Mindig meglesem a tükrökben.

Tulajdonképpen én mindig éppen ugrom.

Átugrom az összes árnyékomat

és a puhaszélű vágyakat.

Még a  Holdat is felülről látom,

ahogy belecsorgatja a fényét

az összes álmodozásba.

Lassan én is felolvadok

mint a cukor egy függő kávéjában.

Elolvadok. Igen.

És nem marad semmi más belőlem

csak néhány hajszál a lefolyóban,

amiért te nagyon haragszol.