Mert most a csend csöng.
Megdermed az ág.
Feketül ott fönt
s a hold is elrág
néhány csillagot.
Aztán kiköpi,
mikor jó apró.
S hozzá szürcsöli
a ráhanyatló
tömény feketét.
És Magába szív
a fekete lyuk.
Megkövül a szív
az arc, ha nem jut
a félelemre fény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése