S ha a vízbe nézek,
az arcom még mindig fiatal.
Belegyűröm egy titkos zsebbe
a veled kapcsolatos összes emlékemet.
Mintha nem tudnám,
hogy majd mégis ott billeg
egy fűszál végén és kacéran integet.
Az elsimított ráncok újra felugranak
és a gyomrom ingoványos talajába
végleg belerajzolják a jelet.
Az ösztöneim legősibb kútjából
így küldik majd megérzésemet.
De nem félek.
Önnön megrablásom lesz
maga a boldogság és a kárhozat.
És kutamból felhúzom
végső erőmmel megbocsájtásodat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése