2015. március 5., csütörtök

Rejtelek

Csak úgy fekszem.
A szememet se nyitom ki.
Érzem,
úszik selymén a felhő.
Vonul, akár egy uszály.
És gyapja nő, formát rajzol.
És mégsem ide, ebbe a puhaságba,
hanem zajos imák mögé rejtelek
immár és végérvényesen.






Nincsenek megjegyzések: