Még a csönd lomhaságán is
áthatol a félelem.
Már megint. Megint mit tettél
és mit nem teszel velem?
Újra az ismerős ösvény.
Szétzilált árnyékunkra
puhán ráhajolnak a fák .
Bár legtöbbjük rég tudta:
Ha elég távol tartalak,
az enyém csak úgy lehetsz.
S a tied csak akkor leszek,
ha sosem vagy itt
velem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése