Gyere közelebb
és hallgasd!
Nem ver a szívem.
Páros és páratlan szervek
döngetik kapumat.
Szabadulni most már
belőlem akarnak.
Gyere közelebb
és érezd!
Miféle lehelet az,
amiben ennyi a vágyakozás?
Itt vagy? Voltál? Leszel?
Csak remélem, hogy megismer
milliónyi sejtemből
csak egyetlen egy.
Gyere közelebb!
Látod? Ott heverek
mozdulatlan magamban
a gyomrom ingoványos
talaján.
A vacogás lassan kibírhatatlan.
Úgy nézz, hogy meleg legyen,
hogy kinyíljak, mint egy virág.
Mint áldott kelyhekből
felszakadó imák.
S szememben majd megered
a bizonyosság láza.
Mint virág körül dongó
tavaszi méhek tánca.
Gyere közelebb
és a bőröddel érezz!
Úgy érints, hogy
belső rejtelmeimből létezz!
Egy elhagyott mennyország.
Ezt találtad bennem.
Szakítsd fel ajtaját!
Éleszd fel a lelkem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése