Nehéz fülledt ködkabátba burkolózik a lét.
A levegő ólomsúlyú, beszívni nem lehet.
Merre nézel, üveges tekintetek szerteszét.
A fürdőszobából zajok, de csak a víz csepeg.
Csepeg és kicsurog.
Csordultig megtelik.
A kádból kibuggyan,
lódul és indul mind.
Utat tör kád falán,
csempén és küszöbön.
Az ajtórés alatt,
hol a fény beköszön.
Szobában kanyarog.
Szédült egy fürdővíz!
Talpadat érintve
lágyan megszelídít.
Eddig csak ücsörögtél a megszokás peremén.
Elgémberedett arcodat tükrözi még a víz…
De majdcsak kibuggyansz te is ott a kád tetején,
s ködfalakat bont a
benned lapuló ezer-szín.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése