Útravaló

Elviszek magammal mindent

mit más itt hagyott,

amit az idő s a  kezed

szétnyúzott , elhagyott.

Neked már haszontalan

-úgy látszik.  S igaz.

Lelkembe merítem

kimosom. S marad

benne egy folt mégis:

Egy gyönyörű álomízű csók,

sütiillatú anyaölelő bók.

Fő már a lencse, s kész a kocsonya

borzongok…. bizarr az állaga.

Ez az év volt a legmélyebb,
a legősibb fájdalom. 
Távol vagy, s közel. 
Állíts a fókuszon!

A kezdőpont mindig itt van, épp bennem.

Kívül a petárdák hangja  is felreppen.

Szeretlek, s szeretek . Csak  ennyi vagyok.

Megállok még egyszer s mindent kidobok.

Tele van a batyum felesleges cuccal.

Bátorság, büszkeség többé már nem kell.

Így lépek át a mindenség küszöbén.

Csak szeretni akarok, csak szeretni még…..