Ha árad is belőled a fény,
akkor is ott lapul az árnyékom
elnémított köveken.
Becsordogálsz minden apró hasadékon.
Gömbölyítesz, koptatsz,
hogy apró homokszem legyek.
De mégis megnövök
és holnap újra óriás
leszek.
Lépteimtől dübörög a lég,
körülöttem rideg hegyek.
Fák koronájába rejtem
titkos magam s magad.
Indák fonnak körül,
szorít…már fáj. Marad
belül minden felpattant
türelem.
Homorú és domború…
Így leszek völgy és hegy.
Mint a bordák közt rekedt buborék,
már megint megmaradtál nekem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése