Várlak a rét közepén.
A hold is világít neked.
A szemem vár igazán,
hogy lássam az alakod
ahogy közeleg.
Egyetlen fa középen.
Az alatt várlak én.
Válladon izzik egy csillag,
a fejeden úszik a dér.
A Szememet pedig,
azt beissza az éj.
Mámorosan sötétlik
tőlem még tovább.
Ha most elmenekülnék
se lehetnék ostobább.
Minden csillagnak megannyi csücske
átdöfött már réges-rég.
Valami hatalom megragadott,
így gazdagítom a
gyűjteményt.
Várlak egy hegy tetején.
A napot markolássza kezem,
de elolvadok és elpárolog
a látóhatárról tekintetem.
Egyetlen szirt a csúcs alatt.
Épp azon várlak én.
Hátadat súrolja a nap,
a lelkedet borzolja
szél.
Nincs kötél vagy belülő.
Csak a kezem az marad.
Kapaszkodni ez is elég
a lelketlen ég alatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése