Inkább te mondd ki,
ha feszül benned a tér.
Mikor álmatag lelkünkből
félelmek szóródnak szét.
Látom magam régen,
s a jövőben is talán,
de a pillanat, a most.
Ő sohasem talál.
Hát ölelj magadhoz!
Még, még szorosan.
A szememet is bezárom.
Most nem okosan,
hanem őszintén akarom
magamba szívni
a hűséged illatát.
S ajkadon a csókom
egy aprócska kicsiny
bogár.
Körülöttünk tántorogva
megszédül a föld.
Az ég szövete is különös,
sóvárgó ruhát ölt.
S virágillatok
indulnak
a végtelenbe mind.
Jázmin és ibolya
vissza-visszatekint…
majd elköszönnek ők
is.
Mi mégis maradunk,
s akkor végre megszólal
halkan a mi dalunk.
Itt most vagyok!
- dúdolom csendesen.
Most itt vagyok
a karodban kedvesem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése