Tavaszt hordok magamon.
Átlátszó, leomló virágillatot.
S úgy lélegzel mellettem,
mint aki egy mélyet szippantott.
A hajnali madárzajjal
én is együtt ébredek.
S tudatom első sugarán
karodba zársz hirtelen.
S ha te felhő leszel égen,
minden csepped én vagyok.
S majd sivatagi
virágokon
felfakasztó gyöngy
ragyog.
Belőled így útra válva
utat törnék szíveken.
Könnyed lányként átcikáznék
sok-sok arcon szívesen.
A tavaszt hordom magamon.
S leheletem felhasít.
Üde, lenge illatárral
magányodtól szabadít.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése