Kopog a hajnal,
új eső szitál.
A hideg kilincs
a tenyeremben vár.
Nehéz kapu-bilincs
felsír, nyöszörög.
Minden pici dallam
értem könyörög.
S száll fel a pára,
a lelkemig ér.
Talpam alatt szuszog
sok nyirkos falevél.
Földszagú üzenet,
mint illatos virág.
Faág-levél végén
vízcseppgömb-világ.
Hullok vagy maradok?
Hullok, s nem akarok
szállni ma már.
Felzeng bennem újra
a madárdal- varázs.
S érzem, lángra lobban
az ártatlan parázs.
az ártatlan parázs.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése