Hazatérés

A kaputól  a házig: rímtelen  félelmek, vágyak, és  gondolat-ritmusok...

Amíg megérkezett,

- tudta ő is -

angyalok tartották.

Ropogott  a hó,

s ugyanúgy

nyikorgott  a kiskapu.

A legszentebb  hang

minden  hazatérőnek.

Nyomok  a házig…

A legtöbb nagyobb

mint legutóbb.

Szűrődik ki  a fény

az otthon küszöbén.

A bátorság mi idáig hozta

most elillan hirtelen.

S a kilincsen hosszan

tétováz a   keze.

Benn   a gyertya ég.

S pislákol a  csoda.

„Istenem! Az arcotok

nem hagyott el soha!”

Magamból sokat elhullattam.

Volt, hogy mindent

mindent  hátrahagytam...

hogy újra hazatérjek.

De bevonszolhatom e magam után

 rettentő  belső utam?

Félek, hogy akkor a házban

egy árva szó sem marad.