Úgy kúsztál be
takaróm alá,
mint a reggeli fénysugár,
ki fényingét hanyagul
odaveti a paplanra.
Csak úgy….hajnalban.
Megfürdik a szobában,
felmászik az ágy lábán.
Bőrömet alig érintve
araszol a lepedőn.
csak úgy …lebegőn.
Lélegzetem lesi,
s egy óvatlan pillanatban
gondol, belémlebben,
s tovaszáll a vérerekben.
Csak úgy….. engedetlen.
Így utazol most már
bennem
S ébredő tudatom megrebben.
Mint szédült pillangók
tánca a gyomromban.
csak úgy…….hajnalban.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése