A gondolataimban ki csinál rendet,
ha végkép elfelejtek lenni?
Fél pár zokni – tudod -
amelyik folyton elveszik,
az lettem melletted.
A szívemben ki gyújt majd tüzet,
ha végképp elfehérednek ujjaim?
Fújd meg őket gyorsan, nehogy
elfagyjon megint!
A fejemből ki űzi ki végre
az összes régi gondolatatot?
Agyonmostam,
és kinőttem őket.
Hisz jól tudod.
A szemembe ki hoz majd megint fényt,
hogy új varázst szórjak
szerteszét?
Fakó és rideg ne
legyek soha!
Bennem elmerülj, s ne űzz sehova!
Csak azt az egyet kérem tőled még:
láblógatva ücsörögj el szívem peremén!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése